Az irodai léten túl - Családi kirándulás

Mark és Sarah Silverstein (eredtileg a colorado-i Castle Rock-ban éltek; jelenleg Field Trip nevű , Antares 44i az otthonuk)

Három éve a feleségem és én úgy döntöttünk, hogy kiszállunk a mókuskerékből, veszünk egy hajót, és csak vitorlázunk. Apám Sunfish-én kölyökként tengernyi időt töltöttem, de a nyílt vízre sosem merészkedtem ki korábban. Sarah sosem hajózott korábban, részéről annyi volt a felkészülés, hogy vett pár órát, aztán... magunk mögött hagytuk a partot.

Nem sok minden hiányzik, talán csak az, hogy eljárjak a kedvenc lekberendezési boltomba. A feleségem hiányolja a régi barátait, de közben rengeteg új ismeretséget kötöttünk.

Először az Egyesült Államok keleti partján hajóztunk északnak Maine-ig: Massachusetts, különösen Cape Cod, gyönyörű. A eddigi kedvenc helyünk Brazília, mostani utunk Kolumbia, Panama és a Galápagos-szigetek érintésével a Panama-csatornán keresztül a déli Csendes-óceánra vezet, a végcél Új-Zéland. Ha úgy jön ki a lépés, egy időre megállunk Indonéziában, ahol az eddig megszokottaktól gyökeresen eltérő kultúra vár ránk.

Mi a legjobb a hajózásban? Az, hogy a gyerekeimmel lehetek, látom őket felnőni. Azelőtt rengeteget utaztam a munkám miatt, most minden időt együtt töltünk. A hétköznapok őrülete egyáltalán nem érint bennünket, csodálatos érzés ezt családdal együtt megélni.

Természetesen komoly hangsúlyt fektetünk a gyerekek tanulmányaira: Sarah rendelkezik tanítónői végzettséggel, délelőttönként három-négy órát foglalkozik a srácokkal, sőt, más hajós szülőknek is besegít a tananyagban. Igen nehéz ugyanakkor beszerezni a szükséges könyveket! "Suli" után aztán jöhet a játék vagy a kirándulás. A fedélzeten rajzolhatnak, olvasnak, játszanak - mint az összes többi gyerek. Csakhogy azokkal ellentétben nekik utána jöhet horgászat, vitorlázás, úszás, csónakázás. Szerintem ők is úgy vannak vele, mint én: hajós gyereknek lenni azért jó, mert együtt van a család.

Évente egyszer megbeszéljük, ki hogyan érzi magát, van-e kedve folytatni - és csak aztán tervezzük meg a következő utat. És eddig mindig a további hajózás mellett döntöttünk. Szerencsénk is volt, elkerültek minket a heves viharok és kalózokkal sem találkoztunk. A legijesztőbb napnak az bizonyult, amikor szakítva addigi életünkkel, elhagytuk az anyakikötőnket.

Ha bárki azon gondolkodik, belevágjon-e valami hasonlóba, én csak bíztatni tudom. A legnehezebb rész az elindulás. A második legnehezebb a hazatérés lesz.

A sorozat korábban megjelent részei Szabadság és kaland, illetve Megvalósult álom cím alatt olvashatók.

forrás: sailmagazine.com