Az irodai léten túl - távoli otthon

Dave és Mary Margaret Leu (eredeti lakóhelyük Dana Point, Kalifornia volt, jelenleg a Leu Cat-on, egy Lagoon 440-es katamaránon élnek)

Amikor annak idején baráti-, családi körben elmeséltük a tervünket, hogy hajóra szállunk és körbe vitorlázzuk a Földet, mindenki azt hitte, menthetetlen álmodozók vagyunk – hiszen oly' sokan beszélnek arról, hogy majd jól megváltoztatják az életüket, de végül nem teszenk semmit ennek érdekében. Aztán, amikor a házunk eladásával a terv valósággá vált, mindenki ledöbbent. A gyerekeink a húszas évek vége felé jártak, már rég önellátóak voltak, boldogultak nélkülünk. Ugyanakkor nyilván izgultak értünk, és talán kissé szomorúak is voltak, amikor látták, hogy eltűnünk a horizonton. Erre lett megoldás a blog, legalább tudják, mit csinálunk.

Én a 60-as évek közepén kezdtem a vitorlázást, Mary Margaret 36 éve csatlakozott hozzám a Michigani Egyetemen. Az évek múlásával mindkettőnkben egyre erősödött egy kalandosabb élet iránti vágy. Egyre több barátunk szenvedett valamilyen egészségügyi problémától, ráébredtünk, mennyire törékeny is az élet, hát megvettük a Lagoon-t. Most pedig éljük az álmunkat: a Brit Virgin-szigeteken kezdtünk, mostanra a Csendes-óceán déli részéig jutottunk. Tökéletes úti cél: szigetek, zátonyok, mindenféle halak, változatos kultúrájú népek. Francia Polinézia egyszerűen isteni, könnyedén lehet szigetről-szigetre haladni.

Mindenhol kalandok várnak ránk, ha valahol megállunk egy-két hétre, én már a következő helyre vágyom, Mary Margaret pedig azt élvezi, hogy bárhová megyünk, velünk van a házunk. Megmaradthatott annak, ami volt: otthonülőnek. Közben bejárjuk a világot, viszont nem kell állandóan a ki- és bepakolással vesződni. Hajózás közben olvas és zenét hallgat. Átkelés közben Christopher Cross: Sailing -je a kedvencem, de alapvetően figyelek a hullámokra, a szélre, állítom a vitorlákat és nyomon követem az előre haladásunkat.

A kezdetektől biztonságban érezzük magunkat. Bora Boráról Amerikai Szamoára hat napig tartott az út, 24 órán belül hét vihart éltünk át, 6-7 méteres hullámok között. Akkor megbizonyosodtunk róla, mennyire tengerálló a Leu Cat, nem rémlik, hogy azóta valamikor is féltünk volna. Jelenleg úgy tervezzük, hogy a hetvenes éveink elején álapodunk meg a szárazföldön, de, hogy őszinte legyek, nem igazán várjuk azt a napot, annyira szuper életünk van a tengeren.

Visszatért az emberiségbe vetett hitünk. Akárhol járunk, mindenki barátságos, nagylelkű, nyitott és úgy általában véve csodálatos. Új-Zélandon egy hölgy felajánlotta nekünk a házát, amikor hírét vette, hogy a családunk meglátogat minket. Equadorban, amikor megkérdeztünk egy férfit, merre van a bolt, nem elmagyarázta, hanem odakísért. Amióta úton vagyunk, megújult tisztelettel nézünk hazánkra, az Amerikai Egyesült Államokra is: van egy működő jövedelmi rendszerünk, és még a legszegényebbek is jobban élnek, mint rengeteg ember szerte a világban.

Hogy mi a legjobb ebben az egészben? Erre nehéz válaszolni. Mo'ore-án fürdőztünk egy öbölben, egyszer csak arra lettünk figyelmesek, hogy ráják úsznak körülöttünk. Egyre kisebbre vették a kört, a végén Mary jóformán rája szoknyát viselt. Utólag azt mondta, olyan érzés volt, mintha selyemmel simogatnák, én biztos, hogy sosem felejtem el. Aztán Tongán, megint csak úszás közben, egy csapat bálna szegődött a nyomunkba. Az egyik két tonnás példány pár méterrel mögöttem lemerült és elúszott alattam – a lélegzetem is elállt.

Július 8-ai bejegyzésük beszédes címe: Year 7 Day 185 A Sunny Day!

A sorozat korábbi részei:

Az irodai léten túl – Szabadság és kaland

Az irodai léten túl – Megvalósult álom

Az irodai léten túl - Családi kirándulás

sailblogs.com/member/leucat