Hajó elhagyása - minél később

Az USA Parti Őrségének tagja ugyanakkor elismeri: senki sem hagyja hátra könnyen a hajóját, de láttam már olyat, amikor túl korán, és olyat is, amikor túl későn hozták meg a döntést. Mindkettő tragikusan végződött. A Parti Őrség legtapasztaltabb tagjai egyetértenek abban, hogy vészhelyzetben meg kell vizsgálni minden lehetőséget. Ha a motor lerobban és vihar közeledik, természetesen nem mindegy, hogy 30 mérföldre, vagy 300 mérföldre vagyunk-e a parttól. Lehet, hogy a nyugodt tengeren képesek vagyunk lépést tartani az esetleges betörő árral, de nem biztos, hogy akkor is így lesz, amikor a víz már átcsap a hajó orrán.

Vízre tenni a mentőcsónakot vagy kiugrani az egyetlen lehetőség, ha tűzzel vagy folyamatos vízbeömléssel nézünk szembe. De nem csak abban a pillanatban hagyhatjuk el a hajót. Az egyik kollégám emlékeztetett egy esetre, amikor a kaptány azt mondta, „reggelig várjunk”. Ez volt az utolsó hívása.

S hogy mi a helyzet a „soha ne lépj le, amíg van hova lépni” elvvel? Ez a mondás tulajdonképpen azt jelenti, hogy ne hagyd el a hajót egészen addig, amíg feltétlenül rá nem kényszerülsz, mert már nem lehet mást tenni. A kollégám szerint ez a legrosszabb tanács, amit kaphatunk. Többször is látott olyan esetet, amikor elhagyták a hajót, pedig lehet, hogy nem kellett volna, de én többször kerestem a hajóból kiugrott legénységet, mint ahányszor nem. A lényeg az, hogy az emberi korlátok jóval a valós veszély előtt kezdődnek.

Ira Hubbard, a Marine Flower II tulajdonosa elhagyott egy teljesen vízmentes hajót az Atlanti-óceán közepén. Pontosan azt tette, amit kell. Ugyan a hajó nem süllyedt, de tengeribetegséggel és fáradtsággal küzdött, s a felesége a lányával és csecsemő fiával együtt csak feküdt lent a kajütben. Néhány óra múlva a vitorlás egy hurrikánba keveredett volna, s családjára nem számítva, napokig alvás nélkül, egyedül kellett volna megküzdenie vele. Ha nem kéri akkor a mentést, valószínűleg már csak a keresés marad mentés helyett. Hátra hagyni a hajót a legjobb ötlet volt. Ha most az jut eszünkbe, hogy mi másképp csináltuk volna, akkor pontosan olyan hajósok vagyunk, akiket a Parti Őrség tagjai leggyakrabban keresnek, de nem találnak.

Ha itt az idő, menjünk

Félig elhagyni a hajót – átmenetileg a mentőtutajba szállni – veszélyes. Ha háborog a tenger, a ringatózó hajótest könnyen tönkreteheti a vékony falú, felfújható csónakot, mielőtt még esélyünk lenne beszállni. Ha nagy a szél, felfújás után nehéz, vagy szinte lehetetlen visszajutni a hajóhoz. Készítsük ki a mentőmellényt (és a vízhatlan ruhákat, ha rendelkezünk vele), adjuk le az utolsó vészjelet, fogjuk meg az EPIRB-et és hagyjuk el a hajót, minden lehetséges szükséges mentőfelszereléssel együtt. Ezen kívül bármi, ami lebeg a víz felszínén hasznos lehet, ugyanis azok is a láthatóságot segítik.

A Parti Őrség emberei minden hajótulajdonost és -üzemeltetőt kérnek, hogy segítsék csökkenteni a halálos balesetek, sérülések és anyagi károk számát, illetve a sporthajózással járó egészségügyi kockázatot azáltal, hogy személyes felelősséget vállalnak önmagukért és utasaikért egyaránt.

A legalapvetőbb szabályokat tartsuk be:

• Viseljünk mentőmellényt, s kérjük erre utasainkat is

• Soha ne hajózzunk alkoholos, vagy egyéb szerek általi befolyásoltsággal

• Végezzünk el egy hajós biztonsági tanfolyamot

forrás: sail-world.com